|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.22. 20:39 - |
Az elmúlt 10 év során épült fel és vált a város legnépszerűbb Industrial/Goth klubbjává. Rengeteg halandó jár ide a nyájból, szokatlan külsejük pedig kiváló lehetőségeket biztosítanak az élőholt lét hátrányaival jobban megáldott vértestvéreknek. Feltéve, hogy nem félnek a konfrontációtól a tulajdonossal, kit csak Ragnarök néven, félve emlegetnek, akik már megismerték a haragját.
Hangulatkeltő videó |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Ha nem derül ki, addig nem gond - mondom neki vigyorogva. A táncba különösen soha nem is jeleskedtem, és ezek a mai táncok még rosszabbak, mint amik korábban voltak. Így baromi sután mozgok, és kényelmetlenül érzem magam. Én nem vagyok válogatós, tekintve, hogy a zsákmányt harcban szoktam megszerezni. Így egy idő után a füléhez hajolok - Vöröske, jó ízlésed van. Szerez nekem valami finomat. Én ott várlak. - mondom neki mosolyogva, aztán a kimegyek a tánc parket szélére, és a falnak támaszkodva neki állok pipázni. |
-Beledobjuk a Hudsonba. -von vállat, majd magával vonva a tömegbe tánolni kezd veled. Időről időre rámutat egy egy halandóra várva hogy neked is tetsző áldozatot találjatok. |
Én is felállok és utána indulok. Az ő vadászata nekem fura, az enyém sokkal nyersebb. Elkapok valakit, ájultra verem, majd kiszívok belőle annyi vért, amennyi kell. Az övé meg, nos ő inkább felszed valakit, aztán meg ugye... aminek meg kell történnie annak meg kell történnie. Fura lesz az ő módszerét használni. - Ha te akarod, Vöröske. - mondom neki mosolyogva. - De mit akarsz a hullával csinálni? |
-Tetszik az ötlet. -mosolyodik el, majd leugrik a magas székről és elindul lefelé. -Mit szólnál, ha ma úgy vadásznánk, ahogy én szoktam? Elcsábítunk valakit és kivonszoljuk egy sikátorba. -fordul feléd még a lépsőn lefelé menet is, miközben a ruhádba markol. -És addig szívjuk amíg csak van benne élet... |
- Ostorozó vagyok, Vörös, elfelejtetted? - kérdem vigyorogva és most én csókolom meg. - Amúgy, tudom, te városi lány vagy meg ilyenek, de hidd el nem olyan rossz az Appalache. Ott csend van, nyugalom, nem kell baszakodni a rohadt fajtársaink mocskos kis ügyeivel. - közben eljátszok az egyik vörös hajfürtjével. - Különösen, ha elképzelek meztelenül a holdfényben. De igazad van, előbb még szeretnék beszélgetni Stewarddal a parkomban. Négyszemközt. Nah, Vörös, mit szólnál, ha elmennénk vadászni, aztán meg ebszélgetnénk pár anarch barátommal, hátha tudnak valami mocskot a nyálas képű rohadékról? - |
-Káinra, Dereck, megijesztesz... -mosolyodik el huncutul. -Totál beindulok tőled... De, csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel, így is ha rajta kapnak minket... tudod. -kacsint rád, miközben felhúzza az inged ujját és megcirógatja a csuklódat. -Akkor csúnyán ki leszünk ebrudalva a városból és mehetünk az Appalache-be... pedig még nem akarok! Szóval, csak okosan... |
- Steward - morgom vészjóslóan miközben az ökleim összeszorulnak. - Legszívesebben kitaposnám a belét. - mondom. Aztán eljutnak a szavai az agyamig, és gonosz, ragadozó szerű mosolyt eresztek meg felé, miközben a kezemmel végig simítom a combját. - Szóval azt mondod Steward körmére kell nézni, Vöröském - és éhesen megnyalom a számat. |
-Na...- néz rád homlok ráncolva, majd összegyűri és zsebre rakja a papírokat. -Az azért nem mindegy ki küldte... De persze, utána akarok járni. És már van is egy tippem kinél kezdjem a sort. -pillant rád napszemüvege fölött elnézve, hogy sárgán világító lélektükreibe bámulhass. -Lehet azzal a Vámpír herceges húzással kiborítottam a bilit Stewardnál? -eszedbe jut, hogy az est programja valójában egy különleges sztárvendég, "A vámpír herceg" énekes-táncos produkiójával lett meghirdetve... a város tele lett szórva a Dominik arképével dekorált plakátokkal és a goth subkultúra képviselői nagyon komolyan véve a dolgot várták az eseményt... éppen 2 napja változott a program seriffi nyomásra... |
Felveszem a rózsát és elgondolkodva forgatom az ujjaim között, miközben Dorothy-t nézem - Akkor most mi lesz Vöröske? Nem hiszem, hogy elfutnál, ahogy én ismerlek, nem olyan vagy - mondom komolyan a lánynak, és visszarakom a rózsát. |
Ahogy jobban megnézed a virágot ráeszmélsz, hogy nem rózsa, hanem valami, amit a régi időben Vérvirágnak neveztek... Azoknak küldték ezt a szál virágot, akin egy héttel késöbb diableriet szándékoztak elkövetni. Na igen, régen még illett figyelmeztetni ilyesmire a másikat. Kérdésed nyomán Dorothea másik zsebébe túr és 3 másik fekete borítékot dob az asztalra.
-Az elsőt két éve kaptam... szép kis pénzt fizetnének érte, hogy a szabbat mellé álljak... a másodikat egy hónapja kaptam... "Utolsó lehetőség"... a harmadikat két napja és egy virág volt benne. Ma meg ez... "Five nights left to find you"... marha vicces! Five nights at Freddys estre időzíteni... had szarjam össze magam. |
Szigorúan nézek, miközben felveszem a rózsát, és a pultra rakom elé. Kis ideig kínos csendben ülök, csak azt lehet hallani, ahogy halkan szívogatom a pipámat. Hagyom, hogy a feszültség a robbanás pillanatáig nőjön, és csak akkor szólalok meg. A hangomból süt a fenyegetés, de nem felé, hanem arra a rohadékra irányul, akit sejtek emögött, és már régen ki kellett volna tépnem a szívét. A picsába, az a rohadék kékvérű egyszer még meg fogja bánni, hogy feldühített. - Szóval nem akarsz nekem elmondanni valamit?
//8 és 5// |
-Hogy a viharba ne volna?! -csattan fel mallkasánál nyitott kabátjába markolva. A papír gyűrődésének hangját még te is meghallod. Dorothy homlok ráncolva pillant belső zsebébe és vesz elő egy fekete borítékot. -A francba... -motyogja, riadtan néz rád, majd kicsit tétován feltépi a levelet. Egy virág hullik a földre, ahogy kibontja a lapot, de mintha észre sem venné. sendesen káromkodik, majd idegesen könyököl a pultra.
//Dobj 6-os célszámra Inteligencia + Okkultizmust// |
Én egy régi tengerész balladát dúdolgatok, a sört meg arrébb tolom. Amikor megjelenik egy pillanatra elmosolyodom, egészen addig, míg meg nem látom a sárga ocsmányságot rajta. Ekkor rosszalóan ráncolom össze a szemöldökömet. Ahogy egy apa néz a rakoncátlan lányára. - Csakhogy megszabadultál attól a borzalomtól - mondom a kabátra célozva. Visszacsókolom hosszan, miközben mélyen beszívom az illatát. Talán még halál sem vette el az eredetit? Ki tudja? -Látom alaposan kitettél magadért, Vörös - mondom mosolyogva, majd meglátom a bólogatást - Mi az? Nincs kedved vadászni? |
A VIP részleg egy vastag üvegfallal van elválasztva a szórakozó helytől. Így is hallani a dübörgő zenét, de üvöltés nélkül lehet beszélvegni. Egy pincért leszámítva, aki újabb sürt tesz eléd üres az egész. Alig tellik el néhány perc Dorothy caplat fel a lépcsőn, azonnal az egyik biztonságiőr kezébe nyomva a gusztustalan sárga kabátot, és felveszi már szokott bőrét, hátán a Hells Angels logóval.
-Húúú durva buli lesz ma. -vigyorodik el, majd ledobja magát a melletted lévő bárszékre. Szó nélkül kapja fel a söröd és egy húzásra megissza. Miután gondosan körülnéz végigcsúsztatja hűvös kezét a nyakadon egészen a tarkódig ahol hajadba markolva magához húz és megcsókol. A szád vörössé válik piros rúzsától. -Remélem éhes vagy. Jó kis este lesz.... -bólogat, de mintha magát győzködné. |
- Kösz - felelem a pincérnek foghegyről, majd néhány gyűrött dollárt dobok unottan a pultra. Megfogom a sört, elfordulok, közben finoman felhasítom az ujjam, hogy pár csepp vérem beleesen majd pár lépéssel arrébb az első szembejövőnek a kezébe nyomom. - Haver ez a tied! Fenékig öcsém! - üvöltöm neki, míközben részeges vigyorral az arcomon hátba veregetem. Nem árt alapozni a vadászathoz. Aztán elindulok a VIP részleghez. A biztonsági őrök mellett úgy megyek el, mintha ott sem lennének. Egyrészt mert ismernek, másrészt ha szólni mernek, örülhetnek, hogyha csak laposra verem őket. Mikor a tömeg engedi, előveszem a pipámat, megtömöm, majd teljes lelki nyugalommal rágyújtva pöfékelek. Mikor Dorothy fellép, és végig nézem a kis műsort, undorodva elfintorodok. A mai csordából teljesen kiveszett a tisztesség. Mondjuk régen se szorult beléjük sok, de azóta még kevesebb van. Mint egy csapat majom, aki ma extra banán adagot kapott. A VIP bárban leülök egy szabad helyre, és unottan felrakom a lábam egy asztalra vagy csak a szemben lévő székre. Miközben a pipa füstje lassan felhőt képez körülöttem, várom a Vöröst. Biztos vagyok benne, hogy amint lemászott a színpadról, szóltak neki rólam. |
Odabent már most remek a hangulat, veríték, édes parfümök és alkohol szaga keveredik a levegőben. A bárpulthoz érve máris letesznek eléd egy kupa sört, mintha sak haza érkeztél volna.
-Dorothyt keresed? -kérdezi a pultos srác, az ő fején nyúlfülek vannak és piros csokornyakkendőt visel. -Öt perc múlva a színpadon lesz, szerintem menj a fenti VIP bárhoz. Itt perceken belül elszabadul a káosz. -mondja, majd tovább is indul a dolgára. Medvék, nyulak, kampó kezű kalóz rókák mászkálnak körülötted és táncolnak. Az egész helyiség közepén egy hosszú színpad nyúlik a tömegbe, a végén kis kerek színpaddal és egy táncrúddal. Kicsit olyan hangulatot ad a helynek, mintha divatbemutató készülne. Hamarosan el is halkul a zene és a reflektorok egy számodra már ismerős alak útját kezdik mutatni a hosszú színpadon. A platform cipő most sem maradhat el, nincs mese a kis törpilla nem bírja elviselni, hogy egy fejjel alasonyabb legyen... bárkinél. A fekete bőrkabát helyett most valami sárga tollas förmedvény van rajta és a nyakában egy partedli lóg "Let's Eat!" felirattal. A tömeg örjöng ahogy felbukkan és táncmozdulatokkal ötvözött járással előre libeg a kis színpadra.
-Na mi a helyzet, ribancok? Jól érzitek magatokat? -a közönség egyöntetű éljenzéssel válaszol. -Kurvára nem hallottam! -még nagyobb éljenzés. -Zsííír. Sajnos a vámpír herceg nem tudott elutazni hozzánk, úgyhogy módosítottuk a buli tervét, de látom kiválóan vettétek a jelmezes kihívást. Mindenki, aki jelmezben van! Figyelem! -emeli fel hangját, mire az eddig zárt pultok mögé pincérek lépnek elő, körben az eégsz szórakozóhely összes pultját megnyitják, kész seregnyi pultos áll elő a szervízajtókon keresztül. -Aki jelmezt visel egész éjjel INGYEN IHAT! -a tülekedés szinte azonnal megindul...
 |
A csordára vetek egy csodálkozó pillantást, majd megrázom a fejem. Az én időmben ezek az öltözékek még a szajháknak is erkölcstelen lett volna, manapság meg erre azt mondják, hogy "divatos". Mindegy, ehhez a Vöröske jobban ért. szerencsémre a farmer és a kockás ing sose megy ki a "divatból". Legalábbis az elmúlt száz év tanúlsága szerint. A sort zokszó nélkül megelőzöm. Én megtehetem. A szakállas biztonsági őr intésére odamegyek. A szemkötőre és a kampóra csodálkozva nézek, de már nem tudom megkrédezni a halandódtól, hogy mi is ez. A Vöröskének néha nagyon furcsa szokásai vannak. |
A bejáratnál hatalmas kígyózó sorban türelmetlenül várakozik a nyáj. Csupa furcsa külsejű halandó, egy részük mintha vértestvérnek akará kiadni magát... talán egy részük tényleg az. A mai este különlges, úgy nevezett FNAF buli zajlik... A lányok nagy része sárga napos csibének öltözött és a fiúk körében is megszaporodott a plusz fülek száma. A bejáratnál kordon mögött többen is dolgoznak, hogy rendezetten engedjék be a csordát, az egyik szakálas, magas fazon észre is vesz és feléd int. Kinyitja előtted a kordont, egy kampót nyom a kezedbe meg egy szemkötőt.
-Ezt Ragnarök küldi. -majd az órájára pillant. -Tíz perc múlva indul a buli. Jó szórakozást. -vereget vállon miközben finoman a bejárat felé tol, hogy ne lábatlankodj tovább. Ha nem tudnád, hogy fogalma sincs róla mi vagy talán fel is mérgesíthetne. De Ragnarök nyája különleges... fogalmuk sincs róla, hogy a bandavezérü micsoda, azon túl hogy egy nagypofájú kiscsaj. Odabent már szól valami zene, de ez még nem az igazi tombolás...
 |
Az elmúlt 10 év során épült fel és vált a város legnépszerűbb Industrial/Goth klubbjává. Rengeteg halandó jár ide a nyájból, szokatlan külsejük pedig kiváló lehetőségeket biztosítanak az élőholt lét hátrányaival jobban megáldott vértestvéreknek. Feltéve, hogy nem félnek a konfrontációtól a tulajdonossal, kit csak Ragnarök néven, félve emlegetnek, akik már megismerték a haragját.
Hangulatkeltő videó |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
