|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.22. 20:27 - |
|
A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum közkeletű „becenevén” Met, a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkező intézmény. A Central Park keleti szélén található, a 82. utca magasságában, az Ötödik sugárút azon szakaszán, amelyet az ott elhelyezkedő számos múzeum miatt Museum Mile-nak (Múzeum mérföld) is hívnak. Állandó gyűjteménye több mint kétmillió tárgyat tartalmaz, 19 múzeumi részlegbe rendezve. |
[18-1]
Sok séta hiába. Nem találsz más képeket Eugene Brontetól, de hogyha a könyveidben utána nézel annyira nem is lep meg. A képei jók, de látványosan a portré volt az erőssége, amiket pedig valószínű az ábrázolt személy családja birtokol. Ha nincs más terved az estére, nyugodtan olvashatsz hajnalig. Másnap kedved szerint útnak indulhatsz a Cloistersbe, a bál színhelyére.
//Folytatás a The Cloisters-ben// |
Rendben. Az átadást és az árat nyugtázom. Úgy is neki adtam el volna a képet, de nem ellenkezem. Kiadom, hogy a raktárat nappal fokozottabban őrizzék. Én vissza nézek a könyvem fölé és olvasok tovább. nem baj ha eseménytelen az este. Pár órával később erre ráunva sétálok egyet a múzeumban és megnézem a többi képét a festőnek (ha tényleg van) és próbálok rájönni, a képek közötti kohézióra. A herceg kérdés annyira nem izgat. nem én fogom eldönteni. nem is akarom, nem is érdekel igazán. Majd beszélek velük, hogy kinek mi az ambíciója. Bár fúrcsálom, hogy a korábbi herceg nem indul... |
A meghívó egy pofon egyszerű bál, valószínűleg nincs más szándéka, mint a közelgő konklávé erőviszonyainak felmérése és a megfelelő szavazatok megerősítése vagy elorzása. Három esélyes versenyző lép ringbe: Andrea Cavalcanti vikomt, az udvarmester, ki jelenelg egyben tartja a várost herceg híján. Tehetséges torreádor, jó anyagi és tapasztalati háttérrel, nem beszélve róla, hogy mint udvarmester már bizonyított és több mint 2 évszázada a városban él. A második Qadir Abd al-Karim Faizel, a seriff. Csendesen megfigyel a háttérből miközben becsülettel ellátja feladatait. Maga mögött tudhatja az egykori herceget és talán a város összes brujahját. Eme előnyt mintha mégsem próbálná kihasználni. Talán nem is vágyik a posztra... De ez népszerűségén nem csorbít. És ha már népszerűség New York tündöklő új csillaga, a hárpiák legújabb kedvence mindenkinél elszántabban munkálkodik a hercegi cím elnyerésére. Dominic Steward alig 20 éve él a városban, de már most hatalmas vagyont halmozott fel és kiváló kapcsolatokat épített ki. A kora ismeretlen, de egy igazán tehetséges és ambíciózus ventrue.
A kamerákon nyugalmat látsz és a képet sem próbálja senki elmozdítani. Stockholmot nem éred el, csak a ghoulját, aki azonban szintén értesült már a bálról, a másik érdeklődő hallatán azonnal emeli az árat... bizonyára még korábban utasítást kapott erre. Hamarosan visszahív téged, hogy az ott történő átadás tökéletesen megfelel a kisasszonynak. |
Átveszem a meghívót, kinyitom és elolvasom két rimánkodás között. -Ebben a szakmában fontos a diszkréció. De szerintem pontosan tudja, hogy kik a város lelkesebb műgyűjtői. Származásunk predesztinál valamennyiünket. Engem is önt is. A festmények hálistennek időt állóak. nem illékonyak és az örökkévalóságnak készültek. Ebben hasonlítunk rájuk. Így még sokáig élvezhetjük őket. A kép még itt lesz egy darabig, amíg a vevő érte nem jön. De lehet, hogy a bál estéjén adom át neki. Még megtárgyaljuk.-Mondom kifejezéstelen arccal és kikísérem a bejáratig. *Mit akar a herceg?* a meghívóval együtt visszatérek a menedékembe. A meghívót leteszem az asztalra és visszatérek a könyveimhez. A raktárban lévő kamerát nézem. remélem nem próbálkozik meg semmi butasággal... Nem örülnék ha a kép eltűnne. Felhívom Stockholmot és értesítem a másik "érdeklődőről" és felajánlom, hogy a bál alkalmával átadhatom a képet. |
-Megértettem. -bólint beletörődőn, majd zsebéből egy díszes borítékot vesz elő és feléd nyújtja. -Ezt a Vikomt Úr küldi, holnap bált rendez. További szép estét. -Miután elveszed a levelet fejét leszegve elhalad a halandók mellett, de az ajtóban még megáll. -Kérem, legalább a megrendelő nevét árulja el. Kétlen, hogy a MET-nek épp egy ilyen jelentéktelen festő képeire volna szüksége. |
-Szerintem szükségtelen a birtok hagyományára felhívnom a figyelmét. Legyenkedves távozni.- |
A fickó hirtelen fordul meg, talán tényleg nem vett észre. Egy meglepően jó megjelenésű nosferatuval találod szembe magad, ahogy összeszorítja ajkait, hogy fogait elrejtse szinte csak egy súlyos leukémiás embernek tűnik.
-Kérem, ez nagyon fontos nekem. -folytatja. -Csak egy pillantás és már itt sem vagyok. Nem lennék hálátlan. -mondja, majd óvatosan elfordul a halandók felől, nehogy jobban szemügyre tudják venni.
"Dandy man"
 |
meglátom az alakot. eltűnődve nézem. Bátor ember. De nem baj. Majd elmúlik idővel. Oda intem magam mellé a két biztonsági őrt.
-Szép estét. Szeretném megkérni, hogy távozzon. A holnap nap folyamán szívesen látom. De mint mondtam, elfoglalt ember vagyok.- |
Az előtérben egy magányosan ácsorgó alak vár rád, háttal neked. Bizonyára a telefonáló mégis csak úgy döntött, hogy beszökik. Elmélyülten tanulmányozza az egyik előtérben álló szobrot. Talán nem vesz észre, talán csak nem akar. |
-Sajnálom, de ez nem egészen így működik. Elfoglalt ember vagyok. jöjjön vissza reggel nyitáskor, vagy ha az nem megoldható, akkor este. zárás után egy órával várom.-
*Pimasz fráter*. A szobában lévő ghoult utasítom, hogy takarja le a képet és vigye le a raktárba és zárja el. magam pedig levonulok a közös térbe. |
A telefon túlvégén hirtelen döbbent csend támad, majd Dandy man bizonytalanul beleszől.
-...T...Több is van? Hű... Öm, akkor bemennék. A csarnokban várom. |
felemelem a szemöldököm. Nem szokatlan kérés egy műalkotás megtekintése egy múzeumban, de nem ilyen körülmények között.
-Van egy pár Eugene Bronte festményünk a múzeumunkban. Melyikre kíváncsi? Éjszakai tárlat vezetés ritka alkalom mi nálunk. De kérésre természetesen lehetőséget biztosítunk. |
A kép maga valóban csak egy önarckép, a festő élete sem a legextrémebbek közé tartozik. Tehetséges volt és kiváló alkotásai születtek a francia forradalomról, napoleonról, a kor tehetősebb rétegeinek alakjait festette meg, ebből élt elsősorban. 27 évesen gyilkolták meg, állítólag az egyik megrendelője, amiért viszont folytatott a feleségével. Minnél többet nézed valahogy egyre ismerősebbnek tűnik, de nem tudod eldönteni, hogy már láthattad őt életed során vagy csak a kép utáni kutatások miatt érzed ezt. Ki tudja? A ruházatának vizsgálatával is elidőzöl, egyszerű lenvászon ing, a korra jellemző hosszú posztókabát... akkoriban mindenki ezt hordta, feszes nadrágokkal, mellénnyel. A hívásodra egy ghoul fele és biztosít affelől hogy hamarosan jelentkezik, de Stockholm kisasszony szokásához híven bezárkózott az irodájába és napok óta színét sem látták. Alig teszed le, máris újra csörög.
-Jó estét, Izmael! Dandy man vagyok. Én... épp itt vagyok a bejáratnál és hallottam, hogy egy Eugene Bronte festményt kapott. Bocsássa meg a tolakodásomat és hogy felrúgok minden protokollt, de... megnézhetném? |
Utána nézek a kép a történetének, megvizsgálom más szemszögből is. Az önarcképen elrejtett részleteket, betegségre utaló jelek, vagy bármi ami esetleg elkerülhette a figyelmem. Aztán felhívom a megrendelőt, hogy meg van a kép, ha szeretné eljöhet érte. |
A képen ugyan akadnak kis hibák, de egy ilyen műnél ez nem szokatlan. A keret ütött kopott, néhol karcos, az olajfesték pár helyen lepattant már, viszont nem kétség: Ez valóban Eugene Bronte önarcképe. De miért kellhet egy olyan nőnek, aki még a Dávid szobrot is megvehetné... épp egy alig ismert festő ismeretlen képe? Értesz a művészethez. Mint portré kiváló, a technika, a fény használata, az ecset kezelése... az egész rendben van, aki készítette értette a dolgát. De valahogy az egész annyira egyszerű és pór. Ha nem akad más terved az estére, akár meg is látogathatod a megrendelőt, hogy legalább a bankszámlád kiélvezhesse a szokatlan ízlést kihasználó remek üzletet. |
A telefon csörgés kizökkent a könyvből amit épp olvastam. Kicsit hallgatom az ütemes kiszámítható csörgést. Vonalas telefon, egy régi fekete bakelit darab. A portásnak megköszönöm, hogy szólt, leküldöm egy ghoulomat, hogy a képet vegye át. Addig én is kényelmesen felkelek a székemből és felbaktatok az előtérbe, ahol a kép is van. Lépteim nem túl gyorsak, de határozottak...
Amikor felérek, a képet a egy hátsó restaurátor szobába vitetem, hogy jobban megvizsgáljam. A ghoult visszaküldöm a dolgára és egyedül maradok a képpel. Megvizsgálom az eredetiségét, aprólékosan, gondosan. Nem akarok valami hitvány hamisítványt tovább adni. |
Miután az utolsó látogató is elhagyja a múzeumot sem csillapodnak a fények, bár a zsongás alábbhagy. A biztonsági őrök itt nem lusta hájpacnik, nagyon is becsületesen végzik a munkájukat. Egy fuvarozó cég idősebb alkalmazottja érkezik a bejárathoz, mi szerint csomagot hozott Izmael Sephirat részére, éppen erre a kései időpontra rendelve.
A telefonod megcsördül, a portás hív, mi szerint megérkeztek a Bronte festményeid. A festő nevéről rögtön eszedbe jut Szép Heléna és hogy milyen sokat ajánlott ezekért az amúgy vacak képekért... Furcsa nő. Dehát milyen legyen az, aki 200 éve csak a konklávék és bálok alkalmával tette ki a lábát a Wall street 11-ből? |
|
A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum közkeletű „becenevén” Met, a világ egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkező intézmény. A Central Park keleti szélén található, a 82. utca magasságában, az Ötödik sugárút azon szakaszán, amelyet az ott elhelyezkedő számos múzeum miatt Museum Mile-nak (Múzeum mérföld) is hívnak. Állandó gyűjteménye több mint kétmillió tárgyat tartalmaz, 19 múzeumi részlegbe rendezve. |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
