|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.22. 20:09 - |
A Hells Angels egy titkos társaság, egy rend, melynek tagjai nem várnak a következő életükre. Hogy közös utazások, látogatás más charter-ek évfordulós bulijára (Anniversary), egy Bike Show megtekintése, nemzetközi szintű összejövetel vagy egy közös vacsora , esetleg a klubházban töltött idő, az szinte mindegy, ami fontos hogy egy Angyal élete nem péntektől-hétfőig tart. Hells Angel-nek lenni nem az élet része, hanem maga az élet! |
[41-22] [21-2] [1-1]
| Valami gorombaságot mormogok az orrom alatt, hiszen nem szeretek esendőnek mutatkozni, és az, hogy jól esik a simogatása, szintén gyengeség. Mikor elfordul, behunyom a szemem és kicsit koncentrálva kisöpröm az álom maradékát is a fejemből, hogy az evilági problémákra koncentráljak. - Mivel tudnám elcsalni őt a kedvenc parkomba? - a "kedvenc parkom" az a hely, ahol általában eltűnnek azok, akiket el akarok tüntetni. |
Dorothea visszateszi a ruhát a szekrénybe, majd egy másikat húz magára. Ez sem a szokásos, párduc mintás, csinos darab. Lassan sétál eléd, majd megborzolja a hajad.
-Majd egyszer elmúlik... elhalványul az ereje. -azzal visszalép a szekrényhez és folytatja az öltözést. -Gondolkoztál azon mit akarsz tudni? |
Csapkodva ébredek fel. Ha lenne még anyagcserém, most patakokban folyna rólam az izzadság. Levegő után kapkodva próbálom hallani a szív verésemet, de ennek hiányára újra pánikba esek. Jézusom, halott vagyok! Aztán jön a megnyugtató felismerés, hogy igen, már hosszú évszázada. De az álom hatása, még tart, így csak meredek magamelé, miközben a démonaimmal viaskodom, és próbálom őket visszazárni abba a pincébe, ahonnan előjöttek. Így nem is figyelek Dorothyra, csak amikor a nevemet mondja. Kábultan emelem fel a fejem és úgy nézek rá, mintha egy idegen volna. - Hmm? Szerintem a szokásos jó lesz, Vörös. |
A rémálmok ma éjjel sem hagynak nyugodni, többször nézed végig gyermekeid halálát, majd az erdőben rohansz. A képek olyan elmosódottak és vibrálnak, szinte hányingert kapsz tőlük. Egy fa mellett állsz meg, kezed annak törzsére pihentetve hajolsz előre. Érzed, rosszul vagy, a gyomrod, az ereid égnek. Előre hajolsz, hogy könnyíts magadon. Az avart beteríti a kihányt élénk piros vér. Zsibbadás rohan végig rajtad, a combjaidtól kezdve, a szíveden át a halántékodig. Térdre rogysz, megpróbálod rendezni a gondolataidat, de újra csak gyermekeid sikolya hasít a füledbe, a törékeny kis nyakuk érintése, a puha bőrük érzése a nyelved alatt... Mikor kinyitod a szemed a hold fénye még mindig csillog a vörös tócsán. Öntudatlan állatként emelkedsz négykézláb, hogy oda mászva felszürcsöld amit a föld nem ivott még be. Az illet újabb emléket hoz elő. A fölg és az édes vér illatától felrémlik előtted feleséged képe. Hogy milyen érzés volt, ahogy a fogaid alatt megcsikordult a többsoros gyöngy nyakék... épp ahogy most a sár ropog a fogaid alatt... A hátad mögül hűvös fuvallat tör feléd, ösztönösen fordulsz felé. Nem látod tisztán a fehér ruhás nőalakot, de tudod, hogy ő az... Feléd suhan, érzed a mindent elemésztő haragját, az átka szinte beleég a lelkedbe. Amint hozzád ér a széját nagyra nyitja, hogy a sikolyával beszakítsa a dobbhártyádat. Vibrál a világ az éles hangtól, majd széthullik és sötétségbe zuhan a világ.
Zaklatottan ébredsz, de hamar felismered, hogy Dorotheávál vagy. De a sikoly egészen idáig elkísért az álmodból... Számodra, illetve az épület lakóinak sem újkeletű dolog a minden naplementekor bekövetkező pokoli halálsikoly. Dorothea teste reszket, ahogy átkarolod, nem vergődik, de hangosan ordít. A vére szaga betölti a kis szobát, miközben lassan, kissé sírós hangot hallatva megnyugszik és meggyógyítja sebeit.
-Kurva életbe... -káromkodik kissé zihálva. Ahogy felül az ágyban felkapcsol egy kis lámpát az éjjeliszekrényen, majd hajába túr. Hófehér bőrén piroslik a vér, ahogy két kis patakban végigcsordul hátán. Feléd fordítja arcát, s talán csak világító szemei miatt nem tudod megmondani, hogy kimerültté teszi e ez a minden estés tortúra vagy már megszokta... Kedvesen mosolyog rád és nevet. -Jó reggelt... Amíg megfürdöm szedd össze a gondolataidat és hogy miben akarsz önni a bálra. Út közben elmondom neked ami érdekel Rockyval kapcsolatban. Ott már nem akarok erről beszélni, nehogy valaki kifüleljen. -mondja és nagyon is frissnek és kipihentnek tűnik. Némi vérfoltot hagyva maga után bevonul a fürdőbe, percekkel késöbb már ki is jön. -Szerinted befessem a hajam? Vagy ma legyen más... ma lássanak úgy, ahogy még soha? -kérdezi miközben haját lófarokba fogja, majd a szekrényhez lép és egy hosszú fekete ruhát vesz elő. A fogassal csak maga elé tartva fordul feléd. Így smink nélkül még karakteresebben észrevehetőek brazilos vonásai, telt ajkai és mandula szemei bár elsősorban szemtelenül fiatal kislánynak tűnik, nem pedig vadító nőnek, mint általában. Ilyenor juthat eszedbe... hány éves is lehetett, amikor végrehajtották rajta az ölelést? 40 évig volt ghoul, de... mennyit élt előtte? Hány évesen konzerválhatta a sötétség? Így smink nélkül még a tizenhatot is meg mernéd tippelni... És ez a gondolat csak még borzasztóbbá teszi a tudatot, hogy prostituáltként élt. -Dereck mondj valamit! -nevet ki félig leengedve a ruhát maga elől, hogy az egyik keble kivillanjon. |
Bár nincs sok kedvem aludni, hanem inkább a rejtélyek után vetném magam, de inkább nem mondok semmit. A mai nap hosszú volt és kimerítő. Inkább hagyom, hogy behúzzon az ágyba, és átkarolom. Bár még lenne ezer és egy kérdésem, de nem feszegetem tovább a dolgokat, inkább a nyakába csókolok. - Rendben. Aludjunk. |
A víz egyhangúan folyik a zuhanyfejből, épp csak Dorothy mozdulatai törik meg a zizegést.
-Az, hogy egy vadász van a seggemben... -morogja kedvetlenül, szinte megtörten. -Csak hogy könnnyebb legyen a nemlét. -Dorothea hamarosan elzárja a vizet, majd egy törölközőben sétál ki hozzád. A hajából kifolyt minden festék, mint minden éjjel... hiába, a vámpírok változatlanságra kárhoztattak. Bár van aki megpróbál fellázadni ez ellen, mégha csak egy estére is. Sötétszőke haja vizesen tapad vállaira, kissé még szivárog belőle a festékes víz. Mezítláb sétál az ajtóhoz, ellenőrzi a zárat, majd az ablakokat, végül megfogja a kezedet és az ágy felé húz. -Aludjunk... a mai nap már nem vagyok hajlandó semmit sem csinálni... |
Már nyitnám a számat, hogy elmondjam, ezzel csak saját magát veszélyezteti, de inkább befogom. Valóban kemény estélye lehetett, és ettől a félállattól annyira tart, mint én attól a valamitől ott lenn a csatornákban. Végül egy sóhajtás keretében ledobom a csizmámat, majd ledőlök az ágyára. - Igen, maradok, ha szeretnéd. - míg készülődik, végig prögetem az agyamban az este eseményeit, és hirtelen szöget üt a fejembe valami. - Mi volt abban az sms-ben, amit ma kaptál? |
-Nem tudom, Dereck! Fáradt vagyok, ma már nem tudok gondolkozni... majd holnap, jó? -kérdezi, végül megnyitja a vizet. -Maradsz? -kérdezi még, egészen halkan. |
- Gondold úgy, hogy hivatalos ügyben vagyok itt. - mondom komolyan. Megállók a zuhanyzó ajtaja mellett, és onnan beszélek hozzá. - A hivatalos ügy Rocky. Nem szeretném, hogy ez az afrikából szalajtott hercegecske sokáig rontsa itt a levegőt, ahogy azt sem szeretném, hogy elhagyja a várost. Viszont ahhoz, hogy eltüntessem szükségem van infókra. Az elmondásod alapján te ismered a legjobban. Nos, segíts kiötölni egy tervet, hogy hogyan csaljam el a kedvenc parkomba, hogy aztán végezzek vele. |
-Elég szar éjszakám van, ha csak veszekednél jöttél, el is mehetsz! -förmed rád indulatosan. -Menj verj meg még egy-két halandót vagy fuss pár kört a parkban... -mérgesen doja le pulóverét ahogy kikászálódik a fotelből, majd a cipő is lekerül és céltuatosan halad a zuhanyzó felé. -Hagyj békén, Dereck. Semmi kedvem a társasághoz... |
- Igen, és aztán mit csináltok velem? - kérdem unottan, miközben bemegyek a klubba. Ismét megtömöm a pipámat, és rágyújtok. Igen, ez határozottan jól esett a mai éjszaka után. Amúgy is, a Vöröske halandói kezdenek elszemtelenedni. Nem árt őket emlékeztetni, hogy jobban teszik, ha a jelenlétemben meghúzzák magukat. Közben előszedem a pipát és újra megtömöm. Mire felérek, már vidáman eregetem a füstöt. A lány kérdésére vállatvonok. - Te hisztivel vezeted le a feszültséget, én megvárom, míg belém kötnek, aztán megverem az illetőt. |
-Dorothy az emeleten van. De ha bántod, mind itt leszünk, amikor lejössz... -feleli az egyik, majd félreállnak az utadból. Odafent hamar megtalálod Dorothy valódi menedékét. Dorothy az ablak előtt ül egy nyúzott fotelben és az utcát bámulva cigarettázik.
-És ez mire volt jó? -kérdezi rád sem nézve. |
Hagyom neki az első ütést. Még el is játszom, hogy hátra bicsaklik a fejem, bár nem mintha érezném. A nem létem egyik előnye, hogy a pofonok már nem igazán hatnak meg. Inkább kényelmes, laza test tartást veszek fel, mintha kicsit elszédültem volna. Ami persze csalók. Valójában az idegeim ugrásra készen várakoznak. Cselvetés, türelem, gyors lecsapás. Amint közelebb jön, kicsapok a jobb kezemmel, megragadom a pólóját, majd felnyomom a falra, de úgy, hogy egy hétig csillagokat lát majd. Aztán egy gyors, de annál fájdalmasabb balhorog a gyomorszájára. Ezután elengedem, hogy a csizmám előtt összekuporodva öklendezzen. Ha nem kell fel, felpillantok a haverjaira. - Ti is kértek egyet vagy inkább összekaparjátok a földről? |
Manuelt követi három társa, de úgy tűnik csak megfigyelőnek. Amint kiértek az ajtón be is mos neked rögtön, majd megkerül és távolabb táncol a drága motorok soraitól. |
A mosolyom most már széles, rosszindulatú és kifejezetten éhes vigyorrá változik, miközben megropogtatom a kézcsontjaimat. - Menjünk - mondom, és elindulok kifele. Nem mintha meg akarnám ölni a szerencsétlen halandót, az nem az én stílusom. Csak egy kicsit megleckéztetem. |
-Te csak ne amigozzál itt nekem, Ginger! -lök meg téged, majd azonnal utánad is lép, hogy az orrotok összeérhessen ahogy egymásnak feszültök. Még nem üt meg, de érzed, hogy szeretne. -Na húzzál kifelé kispajtás, odakint folytatjuk. |
Az arcom felveszi a ragadozó vigyorát. A pipából kiszórom a földre a parazsat és elteszem, miközben fenyegetően közelebb lépek. - Tudod, amigo, még ha ez is lenne a dolog, akkor sem lenne egy kibaszott fingnyi közöd hozzá. Comprende? - bár nincs különösebb értelme verekedésbe kezdeni, de a ma este után izzik a vérem, és még nem is táplálkoztam. Úgyhogy nagyon is remélem, hogy Manuell átlépi azt a láthatatlan határt, amivel már nem kell felesleges magyarázkodó köröket futnom a Vöröske előtt. |
Egy asztaltól afromexikói férfi áll fel. 10 éve találkoztál előszer ezzel a kifejezéssel és Manuellel is, aki akkor még csak 19 éves volt, de ugyan úgy nem rettent meg beléd kötni.
-Miattad volt feldúlt a kishugom? -lép feléd három haverjával nyomában. Hosszú, göndör fekete hajával és borotvált képével inkább tűnik nőnek, mint harcosnak, de a szemében ott van a tűz, a virtus és a család iránti szeretet, amit az itt lévők kölcsönösen éreznek egymás iránt.
 |
Egy szó nélkül sétálok be az épületbe. Valószínűleg az elmúlt pár év alatt már eléggé jól megismertek az itteniek, hogy tudják velem nem érdemes kötözködni. Mikor belépek, a pipám kilóg a számból, és füst felhőbe merengve nézek körül a bentlévőkön. Ha van olyan, aki egyenesen, nyíltan a szemembe néz arra rávicsorgok egy foghegyről odavetett "mitbámulsz?" keretében. Ha nincs ilyen elégedetten konstatálom, hogy el van döntve a hierarchia és ekkor már kiveszem a számból a pipát. - Dorothy itt van? - kérdem sürgetően. |
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
