|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.22. 20:33 - |
A Rockefeller család ajándékozta a „Cloister”-t a Metropolitan Museum of Art-nak. Manhattan városrész északi végében, a Fort Tryon Parkban található a The Cloister, amely egy középkori kolostort ábrázol és 5 európai kolostor eredeti maradványaiból lett összegyűjtve és összerakva. Értéke és hangulata tökéletes Elysium helyszínné teszi melyben az Öregek és Ifjak, Nosferatuk és Torreádorok egyaránt megtalálják a számukra konfortos helyeket.
|
[128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Ne aggódjék. Minden a legnagyobb nyugalomban fog eltelni.
Aztán elszalad.
-Vagy mégsem. - Mondom, de inkább már csak magamnak.
Szépen lassan elindulok Steward után. Mivel nem tudom mi a nagy izgalom apropója nem is lihegem túl ezt. Majd aztán miután bemutatnak, már kénytelen vagyok csevegésbe elegyedni.
-Jóestét Mr. Izmael, Mr. Cavalanti. Elmondanák mi ez a nagy izgatottság? |
Alig egy fél pillanattal késöbb Steward kezét érzed meg válladon, ahogy melléd lép.
-Bisek.... engem itt ismernek. -igazítja meg nyakkendőjét miközben végighordozza tekintetét a tömegen, majd megdermed. Látod ahogy az arcán a hűvös magabiztosságot felülírja a totális meghökkentség, ahogy a táncoló párocskára pillant. A nőn öltöny, a férfi mintha egy 18. századi portréról mászott volna le. -Ezt nem hiszem el... -azzal máris szinte szaladni kezd egy irányba. Hamar észreveszed, hogy Cavalcanti és egy kaftánt viselő vértestvér felé igyekszik. -Hogyan?
-Én megmondtam neked! Megmondtam, hogy Szép Heléna titkos szerelme egy Eugene Bronte nevű festő volt, aki a portréit készítette! -beszéd közben kezet ráz Stewarddal üdvözlés képp, majd a párocska felé mutat. -Hadd mutassam be neked Eugene Brontét!
-Hogyan találtad meg?
-Végig az orrunk előtt volt... de majd meglátod. -vigyorog önelégülten. -Had mutassam be Izmaelt! A MET-et vezeti, kiváló történész, műértő.
-Üdvözlöm. -nyújt kezet Izmael felé. -Biseket ismeri már? -mutat hülyelykujjával a háta mögötti nosferatura. |
Mikor megérkezik a taxink szépen elkezdek kiászálódni. Az ajtóból még visszafordulok Steward felé.
-Csak nehogy ikreknek nézzenek minket. Nem bírom ha elvész a személyem varázsa, úgyhogy csak ügyesen!
Azzal becsukom az ajtót és magamhoz veszem a táskámat a csomagtartóból. Megvárom míg Steward is kiszáll, majd elindulok/dulunk a bejárat felé. Odabenn az előtérben az üvegfal mögötti kissrác felé veszem az irányt s ott lerakom a táskámat.
-Lennél olyan drága és vigyáznál erre míg távozok? Borzasztóan kényelmetlen lenne ezzel társalogni!
Majd választ sem várva elindulok befelé. Nyiván a dupla ajtó mindkét szárnyát szélesre tárom, hogy biztosan mindenki láthassa ahogy megérkezünk. Kettőt még koppintok is a márvány padlón és jól érthetően megszólalok.
- Jóestét mindenkinek! |
- El.- *Dandy... Azért küldtelek, hogy megnézd... még egy ilyen pipogya alakot... Még a nyílvánvaló lehetőséget se használja ki... Nézem a táncot egy darabig. Egy kehellyel talán mégiscsak magamhoz veszek. |
-Már el is vitte? -lepődik meg Dandy man. -Én..Ö.. öm... nem láttam. -szegi le fejét, de ismét felkapja ahogy Stockholm ismét csatlakozik az asztaljánál ghouljaihoz és nektek háttal telefonálni kezd.
-Indulj. -sziszegi fogai között Cavalcanti. -Most! -úgy tűnik egész eddig győzködhette valamiről Dandy ment, aki végül nagy levegőt vesz, megfordul és a táncoló tömegen át elindul Stokholm felé. Egy pár perdül el látomeződ előtt és mire újra látod Dandy man már sehol, illetve, ahol Dandy man volt egy hajjal bővebben megáldott férfi áll, ugyan abban a ruhában. Bátortalanabbu halad a nő felé, de végül sikerül átkűzdenie magát a vértestvéreken. Még látod, ahogy Stockholm először érdektelen arccal felé fordul... majd a készülék kicsúszik a kezéből és apró darabokra robban szét a kövezeten. A nő arán a döbbenet le nem írható, talán a "mintha szellemet látott volna" a legkifejezőbb. A férfi meghajol felé és táncba invitálja... ő pedig elfogadja. Cavalanti az asztalra csap öklével. -Na végre. Dandy man immáron 30 éve minden bál alkalmával engedélyt kér, hogy használhassa a fátylat és felkérje Stokholmot tánolni. 30 éve! Az én szeretőim ennyi idő alatt megöregszenek...
Ahogy a párocska táncol, perdül és fordul hirtelen úgy érzed, káprázik a szemed. Egy pillanatra mintha te is szellemet látnál... Vagy csak, mint Dorian Grey, úgy Eugene Bronte önarcképe is életre kelt? Ugyan az az arc, ugyan az a ruha... |
| Behívom Abdult, letakarom a képet és utasítom, hogy vigye a hölgy kocsijához. Magam pedig távozok a szobából vissza a bál terembe. Megkeres Dandy-t. Na hogy tetszett a kép? |
Hiába szólítod meg, nem reagál. Megbabonázza a festmény, akármit is lásson benne. Harmadik szólításra rád pillant.
-Hogy? Nem, úgy vélem ez volt minden. Ha újból műtárgyra vágynék, keresni fogom. Ezt pedig vitesse a kocsimba. -azzal még egy pillanatra elréved az arcképet bámulva. |
| -Rendben. Tehetek még önért valamit? |
Stockholm közelebb lép, a képhez hajol, alaposan megvizsgálja a keretet, majd bólint.
-Ez valóban az eredeti. Pete máris végrehajtja a tranzakciót. -mondja de mindeközben egészen elmélyed a festmény bámulásában. Nem szól, mosoly is csak egy nagyon kósza jelenik meg a szája sarkában. Az arckifejezése pedig inkább nosztalgikus, mint elégedett vagy boldog. |
| Leveszem a takarň szövetet ellépek a képtől és össze hajtom élére és az asztalra rakom.- nos itt van. Az öné. -kezeimet magam előtt összekulcsolva várok. |
Stockholm határozott léptekel követ, szinte siettet. Miután beléptek a helyiségbe azonnal az állványra és a letakart képre irényul a figyelme. Megáll előtte pár lépéssel, majd mintha sak átengedné neked a megtiszteltetést a kép felfedésére előre nyújtja kezét.
-Parancsoljon, Izmael. |
| - kérem kövessen.- azzal megindulok a szoba felé, kinyitom neki az ajtót be invitŕlomés becsukom magunknmögött. HagyYom, hogy ő kezdjen nem szólok, aměg ő se. |
Szép heléna felemeli hosszú mutatóujját, türelemre intve. Szinte érzed, ahogy a kíváncsi tekintetek rád tapadnak. A nő még bólogat egy kicsit, majd headsetéhez ér.
-Uraim! -hangjára a ghoulok vigyázba vágják magukat. -Számítok önökre.
-Igenis, Asszonyom.... -harsogják kórusba, majd mindent folytatnak ahol abbahagyták a híres és hírhedt Euffemia Stockhol pedig... kiveszi a füléből headsetét és az asztalra helyezi. -Pete. -csettint, mire az egyik ghoul a laptoppal mellé lép. Határozottan nyújt kezet feléd és a szemedbe néz.
-Jó estét, Izmael. Mehetünk. |
| Ez nem az én dolgom nem folyok bele. - ha megbocsátanak uraim.- biccentek és Stockholhoz lépek. Várom hogy észrevegyen. Biccentek. Nem zavarom telefonálás közben. |
-Rendben. -biccent a nosferatu és engedelmesen a ghoulod után ered. Alázatos és okos fickó... több vérrel a pucájában még vihetné is valamire. Alig tellik el egy-két perc és máris megérkezik szolgálód társaságában. Cavalcanti bizalmasan hajol hozzá.
-Mi a fenére vársz, ha nem marad soká most is elszalasztod. -suttogja, de még így is kiválóan hallod.
-Én... én nem akarom zavarni. -vonogatja vállát Dandy man Stockholm felé pillantva.
-Nem létezik időpont hogy ne zavard. Engedélyt kértél, hogy diszciplínát használhass az Elíziumon, éveket töltöttél el a gyakorlásával csak miatta... és most nem élsz vele?
-Talán nem is emlékszik már... -szegi le fejét lemondóan. A vikomt csak sóhajt és rosszallóan megingatja fejét.
-Te tudod... |
-Nem hiszem, hogy sokáig marad. Dandy ha lenne olyan kedves és a ghoulom után menne, akkor ön is hálás lesz. Csak legyen gyors. |
Cavalcanti szájára simítva kezét fogja vissza nevetését. Mielőtt folytathatná azonban párbeszédeteket két a kezükben laptopot tartó, headsetes, öltönyös férfi lép be a bálterembe. Nem is kéne látnotok ki érkezett meg, hiszen már ebből is mindenki tudja. Nyomukban hamarosan egy nő érkezik. Nem csak öltözködésében, de kisugárzásában is teljesen eltér a jelenlévő nőnemű vértestvérektől. Szigorú tekintete még a legbátrabbakban is megfagyasztja a vért. Nyomában még két ghoul érkezik, akik telefonon csevegnek... a tőzsde élete még éjjel sem áll meg, ha az uralkodó személyisége egy az éjszaka vadjaiból... Egy pillanatra hordozza sak végig tekintetét a vendégseregen, majd ghouljaival egy közeli asztalhoz telepszik. Szüntelenül beszél hol a headseten keresztül, hol bábjait irányítja. Az üdvözlésére érkezőket szinte figyelemre sem méltatja, bár ez nem újdonság tőle. Már az is ritkaság számba megy, hogy megjelent egy Elíziumon. Cavalcanti is csak leeső állal minősíti a meghívott, de nem várt vendéget.
-Mi az ördög... Valami nagy dolog készülhet, ha még Euffemia Stockholmot is kicsalta a Wall street 11-ből...
Euffemia Stockholm "Szép Heléna"
|
-De, volt hozzá szerencsém. Csak sajnálatomra a Steward féle ripacskodás kevéssé mulattató a számomra. Sajnálom. Ha tetszene, Holywoodot választottam volna otthonomnak. Apropó "hősünk" nem odavalósi? Ha megy hát had menjen. Legalább valami hasznosat csinál. Valamit, ami származásához méltóbb. Cipész maradjon a kaptafánál. |
Cavalcanti jókedvűen felnevet, van valami barokk művi a nevetésében...
-Ez igazán pompás! -karórájára pillant, majd a bejárat irányába. -Ez azonban nagyon furcsa. Steward sosem késik... Hm...
-Ha jól tudom épp most szereli fel a niktuku felderítésére indulókat. -feleli Dandy man.
-Steward? Miért pont ő?
-Felajánlotta... gondolom igyekszik az eszközeihez mérten tevékenyen kivenni a részét a kutatásból.
-Tevékenyen? Na az lesz szép ha Steward lemegy a csatornába niktukut vadászni... -mosolyog gúnyosan a Vikomt, mire Dandy man hirtelen kihúzza magát, szabad kezével kabátjába markol, szemöldöke helyét magasra felhúzza beképzelt arckifejezést mímelve.
-Ugyan, Vikomt Úr. Az egy Armani! -bár maga a mondat nem tűnik olyan viccesnek Cavalcanti mégis szinte hisztérikus nevetésbe tör ki, kezét arcával eltakarva próbálja leplezni magát, de a kissé nőies visítozást nem rejtheti el. Miután sikerül némi önfegyelmet erőltetnie magára rád pillant. -Nem igazán találkozott még Stewarddal, igaz, Izmael? |
A sármjával nem törődök. Gondolom ebbe Steward keze lehet, őt vették mára szájukra a hárpiák. - végülis miért ne? A szép lelkű szabbat szabdaló. Költői név. A hárpiák azonnal rákapnának.- mondom mosolyogva. |
[128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
