|
Témaindító hozzászólás
|
2016.04.22. 22:53 - |
 |
[24-5] [4-1]
Csendesen elneveti magát, egy pillanatra megtorpan és hozzád hajol, hogy megcsókolhasson.
-Akkor kapsz egy gyorstalpalót Elisabeth Dantesből. -kicsit elmerengve indul tovább, majd apró mosollyal szája sarkában beszédbe kezd. -1862-ben születem Adaline és Hawier Morte első gyermekeként a Missouri-i Kansas Cityben. Apám a Colorado-i háborúban deréktól lefelé lebénult, anyám 1873-ban elhunyt és tetemes szerencsejáték tartozást hagyott apámra és 6 leányára. 1875-re a családom az éhhalál szélére sodródott. Tizenhárom éves voltam, amikor Nashvilben prostitúcióra szántam el magam. Odarohantam az első gazdagnak látszó férfihez az utcán akit találtam és könyörögtem neki, hogy vegyen meg... És ezzel megpecsételtem a sorsomat, ugyanis az a férfi nem más volt, mint Edmond Dantes. -kíváncsian pillant rád, majd elneveti magát. -Te már úgy ismerhetted meg őt, mint Dominic Steward. Az első férfi az életemben. Egy ideig a... játékszere voltam, a szeretője, a kelyhe... minden amit akart. Aztán az idő során a bérgyilkosa lettem és felvettem az Elisabeth Dantes nevet... Közben megismertem Rockyt is. Beleszerettem és ő viszont szeretett. Elszakított Edmondtól és a ghoulja lettem. Az ölelésem éjszakáján, 1918 március 4.-én Edmond értem jött, hogy elvigyen Rockyhoz, de megtámadtak minket. Akkor kaptam a maradandó sebeimet. Edmond nem tudta felvenni a harcot a támadókkal, csak felkapott és elmenekült velem. Igazat mondtam, amikor zt mondtam ,hogy egy szabbat ölelt... Edmond, hogy megmentsen és talán azért is, hogy megbosszulja amiért Rocky elszakított tőle végrehajtotta rajtam az ölelést. Annyit tudok, hogy miután ez kiderült Rocky addig ütötte amgí torporba nem esett... egy hónappal késöbb tért magához. Lemondott az akkori doctusi pozíciójáról és elhagyta a falkát, amíg a kedélyek elcsitulnak. Engem pedig Rocky gondjaira bízott, de nagyon hamar rájöttem, hogy túlságosan különbözünk. Edmond után mentem Párizsba, itt már a Steward nevet használta. Vele maradtam, majd együtt visszatértünk Amerikába és újra egyesítve a falkát elkezdtünk New York meghódításán munkálkodni.... |
A hotelra bólintok, és arra fele veszem az irányt. A jobbommal átkarolom a vállát és magamhoz szorítom. - Nem hiszem, hogy kérdéseket kéne feltennem. Ha akarsz, mesélsz magadról. |
A parkkal szemben álló hotel felé int.
-Mondjuk oda... -szorosabban hozzád bújik, ezen öltözékében nagyon különbözőekne tűntök. -Ha akarsz kérdezni valamit... kíváncsian várom. Vagy én meséljem el az életemet? |
Vállat vonok, mikor az Ölelésről beszél. - Passzívitásba nem tartozik bele, hogy tanáccsal látlak el titeket. Felőlem azt Ölelsz be, akit akarsz. - az Ölelés szót enyhe undorral ejtem ki. Kis ideig méregetem a kezét, majd felállok és megfogom. - Hova akarsz menni? |
-Neked talán van jobb jelölted? El sem tudlak képzelni,hogy valaha beölelj valakit... -nevet ki. -Menjünk valahova... -nyújtja feléd kezét. |
Erre felröhögök. - Az a kölyök ostoba, semmire nem mennél vele. Azt sem volt képes megtanulni, hogy ne kekeckedjen a nála erősebbekkel. Per pill valamelyik kórház intenzív osztályán kezelhetik a szerencsétlent. - és gúnyosan legyintek egyet, összefoglalva a véleményemet Manuelről. |
Utánad nyúl, de nem követi a mozdulataidat, ott marad előtted állva. De érzed, hogy ő sem boldog a kialakult helyzettől.
-Nem lenne kérdés, hogy az én kezem van benne. Ha nem utálná a falka jó eséllyel száműznének érte. Így talán megúsznám annyival, hogy nem kapom meg a helyét. De akartam is beszélni erről veled... Nekem kell Rocky vére. Szükségünk van egy olyan erős tagra, mint ő. Bíztam benne, hogy ez te leszel... De ha elutasítasz kénytelen vagyok máshogy pótolni a hiányt. Manuelre gondoltam. Ha legyűzném Rockyt felitathatnám a kölyökkel a vérét... Rendelkezem brujah képességekkel így ki tudnám tanítani... mit gondolsz? |
- Értem. - mondom, és egy kicsit összetörten ülök vissza a padra. - Persze, ma este még veled maradok. Ha maradni akarsz, hát maradj. De ez nem az én harcom, és veled nem szeretnék szembe kerülni. Amúgy mi van, ha Rocky előbb visszatér a földbe, minthogy veled találkozna? |
Dorothea viszonozza az ölelésed. Hosszú ideig nem szólal meg, de végül nagy nehezen megtöri a csendet.
-Köthetetlen vagyok... én... rám... nem hat a vinculum, sem a vaulderie. Szeretlek, de nem függök sem tőled, sem a falkámtól. Nem kötelez erre az életre senki. Egyszerűen... szeretem ezt az életet. -finoman bontakozik ki az ölelésedből és rád néz. -Épp, ahogy téged... de inkább elengedlek, ha ezzel elkerülhetem, hogy harcra kerüljön sor köztünk. Nem fogok elmenni, főképp nem most. Holnap megkűzdök Rockyval és három nap múlva Stewardot megválasztják a konklávén New York hercegének. Akkor lesz csak igazán sok teendőnk... -finoman simítja végig mellkasodat. -Maradj velem még ma éjjel. Holnap az is lehet, hogy meghalok. Rocky erős ellenfél... |
- Steward... szóval Lasombra. -.morgom magamban. Csendben felállok és nyújtózkodom egyet. Vannak pillanatok, mikor egy holttestnek is kell nyújtózkodnia. - Nekem nincs veletek, meg a szektátokkal különösebb bajom. Amíg békénhagytok, felőlem magatokra is gyújthatjátok az egész várost. Ha nem lennél számomra... érdekes, akkor feldobnálak titeket, de nem a Kamarilla iránti hűségem miatt, csakhogy előrébb jussak a hierarchiában. - Megfogom a vállát, hogy finoman, és amit létezésem során talán még egyszer sem csináltam, gyengéden magamhoz szorítom - Kérlek, gondold meg. Nem kell több ármányban és menekülésben részt venned. Csak ketten lennénk, nyugalomban. |
-Nem a családom akar megölni, hanem Rocky. Más szabbat falkában lehetőségem sem lett volna szembeszegülni a Doctussal. -pirít rád haragosan. -Nekik is elegük van belőle, túl nagyhangú, irányíthatatlan, nem tudunk től nyugodtan dolgozni... Inkább kockáztatnak egy ifjú hatalomra emelésével, mint hogy Rocky felelőtlensége mindannyiiunk végső halálát hozza... És eszemben sincs érsekké válni... Az Atyám lesz New york érseke. -húzza ki magát büszkén, majd nem törődöm mondon kicsit leporolja kosztümkabátjája ujját. -Kinek személyét úgy vélem... már sejted. |
- Szép kis család az, amelyik a véredet akarja. - felelem neki komolyan. - De eszedbe nem jutott ez az út, ugye? Mit remélsz ettől az egésztől? Hogy New York érseke leszel, amíg valaki karót nem döf a szívedbe és kidobat a napfényre? Akik túl magasra kapaszkodnak, túl nagyot esnek, ezt elég sokszor láttam. Az indiánok, meg - mondom gúnyos mosollyal - nem fogtak meg túlságosan a babonáik. Én halandókén katolikus voltam és a családommal nem az indiánokkal laktunk. Tékenitehalihwákhwa'káka'-t nem azért vettem el, mert indián, hanem azért vettem el egy indiánt, mert az Tékenitehalihwákhwa'káka' volt. És ez hidd el, óriásai különbség. |
Meglepetten pillant rád.
-Hogy? Hagyjunk hátra mindketten mindent? -finoman elmosolyodik és megingatja a fejét. -Még nem voltam káinita, amikor már szabbat voltam... Lojalista vagyok. És bár szeretlek... eszem ágában sincs hátrahagyni a falkámat. Ők a családom. Túl sokat harcoltunk, hogy eljussunk eddig. Túl sokat harcoltam, hogy kilépjek a feljebbvalóim árnyékából. Végigcsinálom és csak remélni tudom, hogy sikerül meggyőzzelek valamivel... Tudod... a feleséged miatt is nagy reményeket fűzök a sikeremhez. Indiánok közt éltél... a szabbat sem sokban különbözik hagyományaiban. Ehhez mit szólsz? Ez sem kelti fel az érdeklődésed? |
- Nem fogok belépni a Szabbathba, ezt most leszögezem neked. Ide sem köt túl sok, de oda semmi, rajtad kívül. Nem fogok Quadir elé menni, bármennyire is ezt diktálja a józan ész. - Kicsit lehjatom a fejem, és elgondolkodva forgatom a pipámat. - Végig akarod csinálni az egész balhét mi? Pedig a legjobb lenne, ha itt hagynánk az egészet és elhúznánk ebből a rohadt városból a francba. |
-Nekik nem kell tudniuk, amit most elmondok neked... A szituáció úgy alakult, hogy a falkában komoly összetűzés alakult ki Rocky és köztem... Miattad. Rocky erősen kitartott az álláspontja mellett miszerint általad lepaktáltam a Kamarillával és elárultam őket. Mint Doctus figyelmeztetett, majd megkorbácsoltatott... az utolsó figyelmeztetés volt, aminek te is tanúja voltál a GNB-ben. Kimondta rám a végső halált. -egy pillanatig a lábujjait nézegeti, majd újra rád pillant. -A mai napon részt vettem a heti szokásos esbatunkon. Rocky nem számított rá, hogy a fenyegetése után mégis megjelenek. Előnyömre fordítva, hogy a vádak ellenére is a falkám elé mertem állni sikerült ellene hangolnom őket annyira, hogy monomáciát követeljek. Ez annyit tesz, hogy meg fogunk vívni a végső halálig és ha győzök... a helyébe lépek. Én leszek a Fekete liliom új Doctusa. Akarsz tovább hallgatni, vagy eleget hallottál? Ha úgy döntesz Quadir elé akarsz menni az információiddal... meg kell öljelek. Ezt nem akarom... azt akarom ,hogy velem maradj. Hogy a családom tagja legyél. Csak eddig nem tudtam miként álljak eléd annélkül, hogy a terveinket a városban veszélyeztessem. Sajnos ez sehogy sem sikerülhetett... |
Komoran nézek rá, de testem megfeszül, nem támadó jellegű, inkább ugrásra készen, mivel még fogalmam sincs, mi lesz ennek a beszélgetésnek vége. - Sejthettem volna, nem igaz? - kérdem keserű mosollyal. - És most mit akarsz? Ha nem próbállak a sheriff elé cipelni, akkor áruló vagyok és kivégeznek. Ha meg megteszem akkor téged végeznek ki. Szép kis csikicsuki játék, mondhatom. Ennél még az is élvezetesebb lett volna, ha az a nyomorult gránát felrobban. |
Dorothea elmosolyodik és felrántja szemöldökét.
-Huh... lesz mit kibogozni. -neveti kicsit kellemetlenül. -Kezdjük a legdurvábbal. -fioman köszörüli meg a torkát és kihúzza magát. -Megvan még a levél, amit a Fekete liliomtól kaptál? Arról szól, hogy egy szabbat kérvényezte a falkájában, hogy fogadjanak be téged, ezért pedig pénzt ajánlanak neked. M.S.F. írta alá. -kicsit vár, hogy bólint vagy valamit reagálj, majd még egy mély sóhaj után folytatja. -A tzimich neve Modya Slava Fyodrov, ő a Fekete liliom falkapapja, a szabbat pedig akinek a kérésére megírta a levelt... Én vagyok. Szabbat vagyok, Dereck. Tetőtől talpig. |
- Értem. - mondom kicsit sem vidáman a kosztüm eredetére. Mikor leülök, egy darabig méregetem, majd lassan elkezdek beszélni. - New Orleansból érkeztél, és nem vagy annyira idős, talán száz éves vagy. A családoddal nem jöttél ki jól, és kurva voltál halandóként. Azt mondtad, hogy Rockynak, Tennessee Hercegének voltál a ghoulja, mikor a Szabbath rajtatok ütött, téged pedig egy szabbatista beölelt, majd magadra hagyott. Nincs tükörképed, ez felveti a gyanút, hogy Atyád Lasombra, de erre nincs bizonyíték. Aztán városról városra vándoroltál, és Chicagó brujahi befogadtak, de sosem vagy képes sokáig egy helyben maradni. Van valami fura kapcsolat közted és Steward között, ő támogat anyagiakban, te meg ugrasz a szavára. Ehhez jön, hogy Rocky most a véredet akarja. Szereted keménynek és megtőrhetetlennek mutatni magad, de közben belül félsz, és fontos neked, hogy legyen valaki, akire számíthatsz, ha baj van. Vágyod, hogy elfogadjanak, rangot akarsz a Kamarillában, ezért bármit megteszel és bárkit felhasználsz. Emellett szereted Káint emlegetni. Kihagytam valamit? |
Körbefordul és ahogy újra szembe kerül veled rád mosolyog. Miközben alaposan megszemléled azt is nyilvánvalóan láthatod a tökéletesen személyre szabott kostümből, hogy nem visel magánál semmilyen fegyvert.
-Olyan éles a szemed... Igen, ez Steward kedvenc öltönyszabásának női változata. Egy Armani... Nem is értem, hogy tudtalak ennyi éven át megvezetni... -mondja kicsit magát dícsérve, kicsit sajnálkozóan. Lassan emeli kezét és az egyik pad felé int. -Ülj le, kérlek. -miután megteszed elég áll, kissé kezeit tördeli, majd mély levegőt vesz. -Mit tudsz rólam, Dereck? Kérlek mond el, hogy ez alapján kezdhessem el kijavítani magam... |
A szemem egyre jobban megkeményedik, miközben a pipa füstje baljós felhőbe tömörül körülöttem. Pedig belül olyan dolgot érzek, amiket már nagyon régóta nem. Félelmet attól, hogy valamit elvesztek, ami számomra fontos. Félek, hogy elvesztem ezt a lányt, aki már túlságosan is a részem, és túlságosan is fontos nekem. De ez nem ül ki az arcomra, csak szenvtelenül nézek rá, miközben megyünk. - Rendben, nem felejtem el - mondom a kérésére. - Miben hazudtál nekem, és mit nem mondtál el? - de aztán megakad a szavam, és gyanakvóan ránézek. - Fordulj csak körbe. - szólok neki. Ha megteszi, rájövök, nem tudom honnan, csak az összképből, hogy Steward is ezt a márkát szokta hordani. - Honna van ez a szerelés? |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
