|
Témaindító hozzászólás
|
2016.02.22. 19:41 - |
A Chelsea Hotel New York, vagyis inkább egész Amerika egyik kultikus helye. Egy olyan szálloda, ahol a legnagyobb művészek laktak, legyenek éppen rendezők, zenészek, divattervezők, írók vagy festők - Warholtól Janis Joplinig. Nem is csak laktak, hanem éltek, és jelenlétükkel olyan hellyé tették a Chelsea-t, amihez fogható valószínűleg már nem is lesz többé. A hotel nem puszta fedél volt, hanem közösséget táplált, ami beleivódott a popkultúrába. Teli van történetekkel, legendákkal és talán szellemekkel is... |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Azt én nem tudom. -von vállat a lány, majd szomorkásan előrebiggyeszti alsó ajkát. -De remélem nem kell elmennem... nem rég érkeztem én is. -duzzog, majd összehúzza magán a drága kabátot és élvezettel felcsúszó nyakába fúrja arcát. -Óh, már most imádom ezt a kabátot. Dominic mindig ooolyan kedves. -olvadozik míg felértek, majd előre megy a liftből kilépve. Két ajtóval odébb belök egyet, majd előre szalad. Még egy tompa puffanást hallasz, ahogy valószínűleg egy közeli ágyra vagy kanapéra veti magát. Ahogy belépsz Steward magánlakosztályába... hirtelen eláll a szavad. Ugyanis nem hogy egy lakosztályba lépsz... hanem egy garzonba... egy egyszobába! Ahogy belépsz tőlad jobbra máris egy csap van, balra egy fogas kabátokkal és cipőspolccal. Egy lépéssel odébb egy méretes kád, amit az elhelyezője nem szégyelt két lépéssel a franciaágy mellé tenni. Az ágy azonban igen tekintélyes és nagyon is elegáns benyomást kelt, pláne a rajta elnyúló gyönyörű halandó lánnyal. Vele szemben pedig egy falnyi ruha, öltönyfelsők, nadrágok, ingek, nyakkendők gondosan rendszerezve, kalap tartó dobozok és mindenféle kiegészítő, ami egy úriembernek kellhet, a sarokban esernyő tartó, természetesen esernyőkkel és sétapálcákkal. Steward épp megigazítja nyakkendőjét, mikor belépsz. A lányhoz hajol miközben az mohón felugrik, hogy megcsókolhassa.
-Aludj... -suttogja Steward mélyen a halandó szemeibe nézve, aki a következő pillanatban ernyedten borul a puha takaróra. -Jó estét, Bisek. -végre befejezi a nyakkendője megközését és feléd lépve kezet nyújt. -Térjünk is a tárgyra. Mire volna szüksége?
 |
| - Jó estét.
Lépek be a liftbe . Bármennyire is jó lenne rávetni magamat, ez a hely mégis egy valakinek a menedéke, én pedig vendég vagyok.
- A hold egy titokzatos úrnő, ki az éjszaka rémeivel karoltve sétál az éjben.
Rémlik fel a régi versike. Nem is emlékszem már hogy hol hallottam de valahogy ideillőnek tűnik.
- Szóval, Mr Stewart jó előre szólt, hogy jövök. Mi a mai menetrend? |
A Hotel Chelsea nem az a hely ahová sak úgy a bejáraton át bemehet egy nosferatu. Miután felhívod Dominicet a hátsó bejárathoz küld, amit aztán egy nő nyit ki neked combfixben és bundában. Egy gyöngy nyakláncon kívül más nincs is rajta. Mosolyog ahogy kiles az ajtón, madj nagyra tárja előtted.
-Aaa Dominicnek igaza volt, tényleg rögtön tudni, hogy te vagy az... Na gyere, mielőtt elmegy a lift! -lép máris vissza. Mire beérsz ő már egy tükrös felvonóban van, a gombot nyomva tartja neked az ajtót. Miután az ajtó bezárul kíváncsian mér végig, mikor elkapod a tekintetét mosolyog. Annyira szánalmasan könnyű préda és valahogy túl nyugodt. A halandók nem szoktak így viselkedni a közeledben. Még akár a vérét is vehetnéd, amíg a 7.-re értek...
 |
A Chelsea Hotel New York, vagyis inkább egész Amerika egyik kultikus helye. Egy olyan szálloda, ahol a legnagyobb művészek laktak, legyenek éppen rendezők, zenészek, divattervezők, írók vagy festők - Warholtól Janis Joplinig. Nem is csak laktak, hanem éltek, és jelenlétükkel olyan hellyé tették a Chelsea-t, amihez fogható valószínűleg már nem is lesz többé. A hotel nem puszta fedél volt, hanem közösséget táplált, ami beleivódott a popkultúrába. Teli van történetekkel, legendákkal és talán szellemekkel is... |
[104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
