Témaindító hozzászólás
|
2016.03.28. 18:05 - |
 |
[34-15] [14-1]
Én elindulok a találkozási hely felé. Remélve, hogy nem tévedek el. |
A lény bólint, majd elindul a csatornában, biztos lehetsz benne, hogy a cloister közelében meg fogod találni... |
- Bízol bennem? A seriffhez nem vihetlek közvetlenül, nem bízik bennem, tehát nem is hinne nekem. Viszont van egy ötletem. Menj a cloisterbe vagy alá ott van a tükör amit mondtam, én úgyis most találkozom valamikor a társaimmal valami indokkal odacsalom őket és akkor reményiem szerint bizonyítni tudjuk, hogy valami csalás van és aki ott van fent az nem te vagy, mert te itt vagy.- Azzal félve ugyan, de elteszem a kést, hogy bizonyítsam segíteni akarok neki. Bár azért olyan helyre akom ahonnan másodpercek allatt elő tudom rántani. |
Válaszként megrázza fejét, majd újra betűket mutat a táblán.
VEZESS A SERIFFHEZ / AZ OSTORHOZ
|
- Te csináltad ezt a rombolást ami itt volt a csatornában? Vagy tudod, hogy mi történt?- |
Ahogy elkezded nem pusztán a teremtmény külsejét fürkészni érzed, tudata szinte cseppet sem ellenkezik az idegen erővel szemben... úgy tűnik mentálisan már korábban lerombolták. A felszín alatt óriási káoszt találsz. Őrjöngést és kétségbeesést, valamint halál és bosszúvágyat. És a sötét tébolyháló szövevényei között ott fénylik a lény lelke, az esszenciája és csupasz valója. Egy lázadó lélek, szenvedéllyel tele, egy igazi "Carpe diem" személyiség... Egy torreádor sosem öregedő, fényéből nem veszítő, szikrázó természete... egy világfi, aki szenvedélye áldozatául esett. Szinte érzed a hiú férfi szenvedését megváltozott külseje miatt... súrolja az őrület határát, de a bosszúvágy segített neki túllépni. Felfedezel valami mást is. Őrült gyűlöletet és vágyat nosferatuk vérére. De ez az őrület más, természetellenes. Valaki mintha mesterségesen ültette volna az amúgy minden agressziótól mentes természetbe.
A képességed használatát követően már nincs kétséged, hogy amit eddig elmondott neked, igaz.
Andrea Cavalcanti vikomt áll előtted, akit eltorzított egy tzimishe és erőszakkal kényszerített, hogy nosferatu társaira támadjon. |
NEM SÉTÁLGATHATOK HA NOSFERATUT LÁTOK ELTŰNIK AZ IDŐ ELVESZTEM AZ ÖNTUDATOM EL KELL BÚJNOM |
-Akkor mégis, hogy tudnálak a tükör elé állítani? Annyi vendég orra elől elopni meg mégsem lehet. Akkor segíts megtalálni a társaimat és velük együtt talán kitudunk találni valamit, egyedül tehetetlen vagyok. Én nem lopásra és "harcra" születtem. Az öröklétemet pedig még miattad sem adám fel akkor sem ha bztosan tudnám, hogy az vagy akinek állítod magadat.- Azzal határozottan, de óvatosan karba tette kezeit filgyelve, hogy még véletlenül se vágja meg magát.
//Téboly 3 használata 6/6/8/8/8/8/9// |
A lény felmutat egy kopott, félig leszakadt metró táblára. 11. utca. Ezt követően a folyosón tovább int, mintha a flejárat irányába mutatna.
ÉNNEM MEHETEKFEL MASZKABÁL |
- Én vezesselek azt se tudom hol vagyok?!- majd elhúzódom tőle |
A lény óvatosan nyújtja feléd karját, hogy válladra téve lágyan nyugtatni próbáljon.
VEZESSA TÜKÖRHÖZ |
A teljes sokk ült ki az arcomra, a pillanat hevében elvesztem kicsit a fejem és ami eszembe jut azt azonnal ki is mondom - Ha te tíz éve itt vagy akkor ki van oda fent a te alakodban már ha te vagy az igaz? És akkor én mért láttalak ebben az alakban oda fent? Mi a csoda folyik itt én ebbe bele őrülök? Ez nem lehet biztosan csak becsavarodtam, vagy csak egy rémséges rémálomban vagyok biztos valahol megint elájultam.- itt magamhoz térek így is túl sokat mondtam hisz nem bízhatok benne honnan tudjam h igazat beszél. |
A lény egy hosszú pillanatra megdermegve bámul rád.
MILYENBÁL... 10 ÉVE IDELENT VAGYOK |
-Hogy lehet, hogy a bálon nem ez az arcod vagyis külsőd volt? Ugye bár a bálon volt egy tükör ami megmutatja a lelket vagy mi a csudát. Ha valóban az vagy akinek állítod magad akkor vezess vissza a bál helyszínére és ott a tükörnél bizonyíthatsz. Nem bízom meg benned ezt tisztáznom kell. De a kíváncsiságom hajt.- |
A KORÁBBI SZERETŐM BECSAPOTTTZIMICHE VOLT ELKAPOTT SOK DOLOGRA NEM EMLÉKSZEM |
-Hogyan történt?- Még mindig kételkedve tekintek a történtekre
|
A lény két csápját fejéhez emeli, mintha csak ki akarná masszírozni belőle a fájdalmat és a gondterheltséget. Végül a legtöbb kérdésedre összefoglalóan egyetlen tömör választ ad.
T-Z-I-M-I-S-H |
Kiül a rémület és kétely az arcom két mondat fut át az agyamon -Szabad hinnem neki vagy csak beakar csapni? De honnan tudná a nevet ha nem ő az?- Kis gondolkodás után felteszek neki kérdéseket -Mit akarsz tőlem? Mért pont én? Hogyan? Mért mentettél meg már ha te voltál? És amúgyis mit történt veled ha tényleg te vagy?- |
A lény lassan mutat ide oda, hamar rájössz ,hogy betűket kel csak nézned az egyszerű városismertető szövegből.
C-S-A-P-D-Á-B-A-E-S-T-E-M-S-E-G-Í-T-S-A-N-D-R-E-A-V-A-G-Y-OK-A-N-D-R-E-A-C-A-V-A-L-C-A-N-T-I |
Csak nagyon óvatosan és lassan közeledem feléje továbbra se bízom megbenne. Megpróbálom elolvasni a táblát. |
[34-15] [14-1]
|